Na most az normális, hogy egy ideje arra parázok, hogy potenciális prostigyilkosnak néznek? Itt van ugye ez a legfrissebb városi rémálom, hogy állítólag magas körökhöz köthető, jól szituált pali is rendre vette a numerákat ettől a szerencsétlen kis ribitől, akinek az Akácfában valami állat elmetszette a torkát. Igen, pont egy olyan Tom Ford vagy Lanvin öltönyös ötvenest emlegetnek, mint amilyen én vagyok. Aki az Andrássyn  kávézgatás közben – míg a buszsávban parkol az A RS5 Coupéjával, ami mellett a közteres nem azért áll, hogy megbassza 10 ezerre, hanem hogy elhajtsa a kis parkolós faszt, ha be akarja ütni az adatokat a kütyüjébe – arra veri magát a többi öltönyös pöcsnek, hogy hetente kétszer is rommákúr egy húsz alatti kis luvnyát, aki annyira gerjed rá, hogy az ötven rugót is alig akarja alkalmanként elfogadni. Ezzel csak két dolog nem stimmel. Az egyik: majd pont ebbe a belvárosi trágyába hozom be az A RS5-ömet, lófaszt, mióta pörög az Über, csak azzal járok. A másik: az elmúlt hónapokban (jó, hetente egyszer végigpörgetem a rosszlányok.hu-t meg a redzone.hu-t, de sose saját gépről, és csak hogy képben legyek, pináért fizessen a többi hülye) én nem egy kis ribancot basztam szisztematikusan rommá. Hanem az életemet...

Csoda, hogy tényleg ilyen paráim vannak, ha sikeres, gazdag, bennfentes körökben mozgó ügyvéd létemre érett, még ma is kívánatos feleségemet és három gyerekemet offoltam egy romkocsmában felszolgáló húszéves, lila rasztahajú bölcsész csajért? Aki ilyet tesz, nem normális. Vagy  perverz. De leginkább lúzer. Még akkor is, ha ott a baszom nagy ház a medencével, a tél Balin meg a nyár az Antarktiszon (röhej, ahogy joviális faszkalapok játsszák az Amundsent 15 000 euróért), a  befolyásos barátok, a bizalmas infókkal szerzett üzletek, a százmilliók meg a napi pörgés, hol egy kis csíkkal az orrban, hol csak túlkorosként felfüvezve valami kamu goa partin.  Na ezek után három  hónappal ezelőtt azon döbbenek, hogy majdnem merevedésem van. Holott az előbbiek meg a korom ellenére ez nálam még mindig nem egy kuriózum. De egy romkocsmában a pultban álló rasztahajú csaj tetovált színes kobrafejét bámulva, ahogy hülyén kinéz a picsa dekoltázsából?  Jó, kicsit részeg voltam, lepattant, harmadik napja nem aludtam, egy nagy tőzsdei tranzakción pörgött mindenki az irodában, nagyjából csak a kölnim tartott össze, mert már vagy két napja nem is fürödtem. Szóval állt a bré, és ebben nem maga a szitu a gáz, hanem, hogy azóta ez jóformán folyamatosan így van. Ha csak rá gondolok Nórira (a  valódi nevét majd pont nektek fogom elárulni…), akit azóta egyfelől kurvára őszintén dugok, másfelől egy totál kamu élettel oltogatok. A mai napig azt hiszi rólam, hogy én egy őszülő halántékú hipster vagyok, aki a szülei örökségéből él, nappal lépcsőházakat hobbifotózok, éjjel vele bulizok és hajnali 5 és negyed 6 között, amikor ő a melója végén beesik az ágyba, akkor kefélünk, mint a fáradt nyulak. Aztán amíg alszik Csipkerózsika, apu szépen felöltözik, haza Überezik a gellérthegyi kis luxuslakásába (a baszom nagy medencést már csak az ex-anyu meg a kiscsávók lakják), leteszi az ancúgját pohosodni a mosókonyhába (isten őrizz kimosni, akkor elveszti a szantálfüstölős bukéját), lezuhanyzik, irány az Andrássy, az irodában először megiszik egy-egy liter Redbullt és kávét, hogy kibírja a délutáni alvásig, mert különben meghal. És ha ez a skizofrén állapot még folytatódik, meg is fog. Méghozzá elég korán. De addig kiírom magamból mindezt. Hogy okuljatok. Vagy vakuljatok. Vagy bánom is én, mi a fasznak olvassátok. Ha egyáltalán olvassátok. Én akkor is folytatom.